A vércukorszint legfontosabb szabályozója az inzulin nevű hormon, mely a hasnyálmirigyben termelődik. Az inzulin egyaránt befolyásolja a sejtek szőlőcukor (glükóz) felvételét, felhasználását, tárolását valamint a máj glukóz termelését. Az inzulin szerepe, hogy a vérből bejuttassa a sejtekbe a cukrot, így hiánya vagy hatástalansága esetén nem, vagy csak részlegesen tudja ezt a feladatát ellátni. A vérben maradó cukrok miatt a vércukorszint megemelkedik.

A cukorbetegség az inzulin részleges vagy teljes hiánya, vagy a hatásának csökkenése miatt kialakuló összetett anyagcsere-betegség, melyben a szénhidrát anyagcserezavar mellé a fehérje- és zsír-anyagcsere zavara is társul. Az izomsejtek és a szervezet más szövetei csak elegendő mennyiségű és kellően hatásos inzulin jelenlétében képesek felvenni a működésükhöz szükséges szőlőcukrot (glükóz), mely az energiát szolgáltatja számukra.

A vércukorszint megemelkedésének jellemző tünete lehet a fokozott szomjúság-éhség érzet, nagy mennyiségű vizelet ürítése, azonban a betegek jelentős részében a fokozatosan kialakuló anyagcserezavar közvetlenül nem okoz klasszikus tüneteket.

Egészséges embernél az éhomi vércukorszint 3,5 – 5,5 mmol/l között mozog. Étkezés után 1 órával a vércukorszint nem haladhatja meg a 8 mmol/l-t. Étkezés után 2 órával vissza kell állnia az éhomi szint körüli értékre.

A cukorbetegség felosztása

Két alaptípusát különböztetjük meg: 1-es és 2-es típusú cukorbetegséget.

• 1-es típusú cukorbetegség elsősorban gyermekkorban alakul ki, legtöbbször viharos tünetekkel.  A szervezetben nem vagy alig képződik inzulin ezért a betegnek feltétlenül inzulin injekcióra van szüksége.
• 2-es típusú cukorbetegség főként felnőttkorban jelentkezik, de tizenévesek körében is egyre gyakoribb. Kialakulásáért elsősorban a külső környezeti tényezők a felelősek: helytelen táplálkozás, mozgásszegény életmód, és a kettő eredményeként jelentkező kövérség. Ebben az esetben, ha korai szakaszban felismerik elsősorban diétával és fokozott testmozgással kell kezelni az állapotot; ha szükséges kiegészíteni vércukor csökkentő tabletták és/vagy inzulin adásával.

Étrendi kezelés

A kezelés a helyes életmód kialakítását éppúgy magába foglalja, mint szükség esetén az egyénre szabott megfelelő gyógyszeres terápiát.

Étrendi kezelés célja:

– ideális testtömeg elérése és megtartása

– közel normális vércukorszintek és vérzsír szintek elérése

– szövődmények kialakulásának megelőzése, illetve késleltetése.

Étrendi kezelés főbb szempontjai:

– Egyénre szabott energiabevitel

A cukorbeteg étrendjének energiatartalma a beteg tápláltsági állapotához, életkorához, testmagasságához, az anyagcsere egyedi jellemzőihez, fizikai aktivitásához kell, hogy igazodjon. A diéta energia-, és szénhidráttartalmát egyidejűleg kell megadni, mert a kettő összetartozik. Az étrend energiatartalmának közel felét (50-55%-át) a szénhidrátok adják. A diabétesz összetett anyagcserezavar, ezért fontos a mértéktartó zsírbevitel (30%) és fehérjefogyasztás (15-20%) is.

– Étkezési ritmus kialakítása

A szervezetnek állandóan szüksége van tápanyagokra és energiára, de az étkezés nem folyamatos, hanem szakaszos, hogy ne terheljük meg az emésztőrendszert. Ezért fontos a napi
4-6x-i étkezés, amellyel biztosítható az egyenletes tápanyagbevitel. Előnye, hogy az egyszerre kisebb szénhidrátmennyiség elfogyasztása kevésbé emeli meg a vércukorszintet, így elkerülhetőek a nagyobb vércukor ingadozások. Az étkezések között 2,5-3 órás várakozási idő javasolt.

-Egyes étkezések szénhidráttartalma

Minden étkezésnek megfelelő mennyiségű és minőségű szénhidrátot kell tartalmaznia. Figyelembe kell venni a szervezet inzulinérzékenységét, amely napszakos ingadozást mutat: reggel és késő délután alacsonyabb, mint délben és éjjel. Például ha reggel és délben azonos a bevitt szénhidrát mennyisége, akkor a reggeli vércukor értékek magasabbak lehetnek. Ezért javasolt reggelire kevesebb szénhidrát fogyasztása.

Tápanyagok

Szénhidrátok: energiát adó tápanyagok, 1 g szénhidrátból 4 kcal keletkezik. A szervezet az elfogyasztott táplálékot kisebb cukoregységekre bontja le, így jutunk energiához. Azonban a különböző élelmiszerek különböző gyorsasággal bontódnak el. Ezért fontos, hogy a gyorsan lebomló szénhidrátokat (ételek, italok formájában) elkerüljük.

A vércukor szintjét legjobban a szőlőcukor (glükóz) emeli, ezt követi a malátacukor (maltóz) répa/nádcukor (szacharóz), majd a tejcukor (laktóz) és a gyümölcscukor (fruktóz).

Tehát minden olyan ételt, italt, ami hozzáadott cukorként tartalmazza ezeket az egyszerű cukrokat, érdemes elkerülni (pl. csokoládé, cukorka, keksz, nápolyi, befőttek, lekvárok, üdítőitalok, stb.).

A hozzáadott cukor, amire figyelni kell: kristálycukor, porcukor, szőlőcukor, nádcukor, barnacukor, méz, szirupok (agavé, juhar, fruktóz, glükóz, kukorica), élelmiszereken jelölt név alapján: glükóz, szacharóz, maltóz, maltodextrin, dextróz, invertcukor, melasz.

Az étrendben elsősorban a természetes formában előforduló egyszerű cukrok, mint például a tejcukor (tejben, joghurtban, kefirben, aludttejben), és a gyümölcscukor (gyümölcsökben, zöldségekben) kaphatnak helyet. A tejcukor gyorsan, de rövid ideig (közepes mértékben) emeli meg a vércukor szintet, ezért 2-3 adagra elosztva napi 2-4 dl mennyiségben (kevésbé a reggeli órákban) fogyasztható.

A különféle gyümölcsök a szénhidráttartalom beszámításával napi 3-4 részre elosztva fogyaszthatóak. Például a magasabb cukortartalmú banánból, szőlőből, aszalt gyümölcsökből minimális mennyiséget, a cseresznyéből, meggyből, almából, sárgabarackból, bogyós gyümölcsökből többet.

A cukrok mellett a szénhidrátok másik előfordulási formája a keményítő, amely a szervezetben szőlőcukorra bomlik le. Ez a gabonafélék (búza, rozs, árpa, kukorica, rizs, zab, köles) ezáltal a pékáruk, valamint a burgonya, szójabab, szárazhüvelyesek, zöldségek fő alkotórésze. Tehát minden növény tartalmaz bizonyos mennyiségben keményítőt, nagyrészt így jut a szervezet a működéséhez szükséges mennyiségű szénhidrátokhoz.

Mindenféle gabonából származó élelmiszert ehet a cukorbeteg, a tényleges szénhidráttartalom figyelembe vételével. Javasolt a magasabb rosttartalmú, korpát tartalmazó, teljes kiőrlésű pékárukat fogyasztani, a vércukorra gyakorolt kedvezőbb hatásuk miatt.

A tésztafélék között is van, ami jobban emeli a vércukrot (pl. nudli, galuska, metélt tészták) és van, ami segít egyenletesebb vércukor szintet biztosítani (pl. az olasz módra ”al dante” főzött spagetti, makaróni), durumlisztből, teljes kiőrlésű lisztből készített termékek.

Törekedni kell arra, hogy minden étkezés tartalmazzon zöldséget akár nyersen, salátának, szendvics mellé, magában vagy levesekben, párolt zöldségnek vagy rakott ételként, csőben sütve.

A szénhidrátot tartalmazó étel vércukorszint emelő hatása nemcsak a benne levő szénhidrát mennyiségétől és fajtájától függ, hanem egyéb tényezők is befolyásolják, például az étel halmazállapotától, a konyhatechnikai feldolgozottságtól, illetve az étel fehérje-, és zsír-, rosttartalma is hatással van rá.

Rostok: cukorbetegek étrendjében nagyon fontos a megfelelő rostbevitel. A teljes kiőrlésű kenyerek, gabonafélék magasabb rosttartalommal rendelkeznek, mint a fehérkenyerek, péksütemények. Szénhidráttartalomban csak minimálisan térnek el egymástól, viszont a magasabb rosttartalom alacsonyabb vércukorszintet eredményez. Magas rosttartalommal rendelkeznek még a zöldségek, gyümölcsök, korpák, pelyhek. A fogyókúra szempontjából is fontos a megfelelő rostbevitel, mivel nedvesség megkötő képességük révén megduzzadnak és teltség érzetet kiváltva, megkönnyítik a két étkezés közötti időszak könnyebb átvészelését. Emésztés elősegítő szerepe is van a rostoknak, ehhez fontos a megfelelő mennyiségű cukormentes folyadék elfogyasztása.

Fehérjék: energiát adó tápanyagok, 1 g fehérjéből 4 kcal keletkezik.   Fehérjék alatt általában az állati eredetű termékeket értjük, amelyek teljes értékűek a szervezet számára, ezért ezekből célszerű fedezni a szükséglet 50%-át. A másik 50%-ot a növényi eredetű fehérjék adják, melyek jobbára a gabonafélékben és szárazhüvelyesekben találhatóak, amelyek lebomlási termékei kevésbé terhelik meg a vesét.

Az állati eredetű fehérjék nem önmagukban, hanem általában zsírral együtt fordulnak elő, ezért javasolt az alacsonyabb zsírtartalmú élelmiszereket, nyersanyagokat választani, különben nagyon megterhelik az energiamérleget. Például sovány tejet és tejterméket (1,5%-os tej, 20% alatti zsírtartalmú sajtok, zsírszegény túró), sovány húsokat (bőr nélküli baromfi, látható zsiradék nélküli sertés, marha, hal), húskészítményeket (pl. gépsonka, zalai, párizsi, virsli) érdemes fogyasztani.

A szervezet számára szükséges fehérjemennyiségaz egészséges felnőttnek napi kb. 50-100 g-ot jelent. Nagyobb fehérje igénye van pl.: a fejlődő szervezetnek, idős embereknek, várandós és szoptató nőknek, műtét utáni állapotban. A fehérjék korlátozására csak akkor van szükség, ha veseszövődmény áll fenn.

Zsírok: energiát adó tápanyagok, 1 g zsírból 9 kcal keletkezik. A bevitt táplálékokkal növényi és állati zsiradékot is fogyasztunk. Célszerű itt is fele-fele arányban gondoskodni a zsírbevitelről. Mivel a fehérjékkel elegendő állati zsírt viszünk be, javasolt az ételkészítéshez, kenyérkenéshez valamilyen növényi zsiradékot, olajat használni (margarinok, repce-, napraforgó-, kukorica-, olíva-, lenmagolaj).

Ahhoz, hogy a megengedett napi zsírfogyasztást ne lépjük túl, a megfelelő nyersanyag válogatás mellett javasolt a különböző zsírszegény konyhatechnológiák alkalmazása. Ilyen eljárás például a főzés, párolás, fóliában vagy sütőzacskóban, cserépedényben sütés, tapadásmentes edények használata, rántás helyett habarás alkalmazása.

Vitaminok, ásványi anyagok: kiegyensúlyozott étrend esetén (minél többfajta nyersanyagot használva) hozzájut a szervezet a számára szükséges mennyiségekhez, külön pótlásra bizonyos esetekben lehet csak szükség (terhesség, szoptatás, időskor, nagyobb fizikai igénybevétel).

A nyersanyagokat megfelelő konyhai mérleggel, tisztított formában kell mérni. A tápanyagtáblázatban szereplő értékek is mindig tisztított nyersanyagra vonatkoznak. Az adatokat 10 dkg, azaz 100 g mennyiségre tüntetik fel, néhány élelmiszer kivételével, pl.: zsemle, kifli, ahol 1 db szénhidráttartalmát határozták meg.

Diétás élelmiszerek

A cukorbetegeknek elsősorban a hazai piacokon, boltokban kapható élelmi anyagokból kell az étrendet összeállítaniuk. A diétás élelmiszerek többnyire arra alkalmasak, hogy a betegek komfortérzetét növeljék, így az étrendben csak kiegészítőként szerepelhetnek. Pl.: diabetikus csokoládék, kekszek, cukorkák. Ha olyan édesítőszerrel készül, amelynek van szénhidráttartalma, mindenféleképpen beszámítandó a napi szénhidrát mennyiségbe, hiszen azért, mert egy termék diabetikus, még nem szénhidrátmentes.

Cukor helyett

Édesítőszerek alkalmazása

Ételek és italok édesítéséhez energiamentes édesítőszer használata javasolt. Jellemzőjük, hogy energiát és szénhidrátot nem tartalmaznak, ezért nem befolyásolják a vércukor szintet. Tabletták, porok, folyadékok formájában kerülnek forgalomba. Szerte a világon többfajta édesítőszert alkalmaznak.

A mesterséges édesítőszerekkel vagy azok valamilyen kombinációjával készítik az energiamentes, diétás „light” szénsavas üdítőitalokat, amelyeket alkalmanként lehet választani, de legjobb szomjoltó a tiszta víz. Készülhet tea, limonádé, szörp is, édesítőszerekkel. A natúr, préselt gyümölcslevek, cukormentes turmixok csak gyors felszívódású szénhidrátként beszámítva engedélyezhetők.

Cukorhelyettesítő anyagok:

1. Gyümölcscukor (fruktóz) 30%-al édesebb a cukornál. A vércukrot csak kis mértékben emeli, ezért hívják „diétás cukornak”. A napi mennyiségbe beszámolandó és 50g-nál több nem javasolt fogyasztásra. Azon termékekhez használják, amelyeknél nélkülözhetetlen a cukor tömege, pl. piskóta, lekvár. A 2-es típusú, túlnyomórészt súlyfelesleggel rendelkező cukorbetegeknek nem ajánlott, mivel energiatartalma szinte megegyezik a cukoréval és ahhoz hasonlóan hízlal. Magas triglicerid szint esetén a fogyasztását kerülni kell.
2. Szorbit: cukoralkohol, a cukor édesítőerejének kb. 50-60%-val rendelkezik. A vércukrot enyhén, elhúzódóan emeli. Fogyasztható napi mennyisége 30-50 g, amelyet be kell számolni a napi mennyiségbe. Egyéni érzékenységtől függően okozhat különböző bélproblémákat. Általában ott alkalmazzák, ahol szükség van a cukor tömegére (befőttek, lekvárok, édesipari termékek).
3. Xilit (nyírfacukor): cukoralkohol, általában kukoricaszárból állítják elő. 40%-kal kevesebb energiát és 50%-kal kevesebb szénhidrátot tartalmaz, számolni kell vele az étrendben, de előnyösen alkalmazható. Lassan szívódik fel, fokozza a teltségérzetet. Édes ízét hűs hatás kíséri.  Kifejezett fogvédő hatással is rendelkezik. Nem karamellizálható, nem futtatja fel az élesztőt. Érzékenyebbek esetében válthat ki puffadást.
4. Eritrit: cukoralkohol, sütéshez, főzéshez alkalmas, de nem karamellizálható és nem futtatja fel az élesztőt. Hideg ételekben nehezebben oldódik, ezért használat előtt érdemes megőrölni. Nincs szénhidrát és kalória tartalma. nem okoz puffadást. Édesítőereje valamivel kisebb a cukorénál (100 g cukor egyenlő 130-140 g eritrittel).

Élvezeti szerek

1. Kávé, tea: 1-3 feketekávé, 2-4 csésze tea/ nap elfogyasztható, édesítőszerrel vagy nélküle elkészítve, ha egyéb betegség miatt nem ellenjavallt. A koffein nem emeli a vércukrot.
2. Alkoholos italok: Három fajtáját kell elkülöníteni a cukortartalom vonatkozásában:
   1. Cukros likőrök, desszertborok, édes- félédes pezsgők, barna sörök – erősen emelik a vércukor szintet, ezért kerülendők.
   1. A sörfélék, félszáraz bor és pezsgő, száraz Martini mérsékelt vércukor emelkedést okoznak, ezért csak alkalmanként fogyaszthatóak, maximum 1 pohár/ nap. (kb. ½ zsemle vércukoremelő hatásának felelnek meg).
   1. A cukrot nem tartalmazó tömény szeszes italok, száraz borok, diabetikus sör készítmények kerülendők, mert az alkohol gátolja a máj cukor leadását ezért elsősorban inzulinnal kezelt, de a szulfanilurea vagy glinid tablettát szedő cukorbetegeknél is a vércukorszint meredek eséséhez vezethet.  Ezért az tanácsolható, hogy ritka alkalmakkor, maximum 3-5 cl-nyi mennyiségben fogyasszon belőle és egyidejűleg mindig egyen valamilyen összetett szénhidrátot mellé.

Fontos megemlíteni az alkohol magas energiaértékét, 1 g alkohol elégetésekor 7 kcal keletkezik. Fokozott mértékben történő fogyasztás a nemkívánatos testsúly gyarapodását eredményezheti.

•  A dohányzás minden esetben káros. Cukorbetegek esetében az érrendszeri szövődmények egyébként is megnövekedett kockázatát a dohányzás további 3-5-szörösére növeli.

Mozgás

Fontos, hogy a cukorbetegek rendszeresen végezzenek fizikai aktivitást. Aki korábban nem sportolt, a kezelőorvossal egyeztetve, a fokozatosság elvét betartva (intenzitás, terhelés mennyisége), kezdje el.  Ez lehet heti 3x-i intenzív séta, kocogás, úszás, kerékpározás is. A mozgás csökkenti a vércukorszintet, a vérzsír értékeket is a kedvező irányba tolja el, a fizikai tevékenység során felhasználódnak a felesleges kalóriák, így beindul a fogyás.

Fontos tudni, hogy a fizikai aktivitás hatására nő a sejtek cukorfelhasználása és fokozódik a sejtek inzulinérzékenysége. Ezért jó, ha az edzés előre tervezett, így elkerülhető a vércukorszint túlzott mértékű csökkenése. (hipoglikémia kialakulása).

Túl alacsony (4 mmol/l) és túl magas (14-15 mmol/l) vércukorszint esetén nem szabad megkezdeni a mozgást, előtte rendezni kell az anyagcserét.

Hipoglikémia

• A normális vércukor alatti vércukor értékek (3-3,5 mmol/l alatt) mellett a tünetek is megjelennek. Ezek egyénenként változóak lehetnek, ezért mindenkinek fel kell tudni ismernie magán a tüneteket. Előfordulhat az éhségérzet megjelenése, a szédülés fellépése, erős szívdobogás érzete, a hideg verejtékezés, kéz remegése, száj zsibbadása, koncentrációzavar, nyugtalanság.
• Oka lehet: az esetleges inzulinadást nem követte étkezés, intenzív mozgás előtt nem csökkentették az inzulinadagot, alkohol fogyasztás előtt nem vették figyelembe az alkohol vércukor csökkentő hatását, túl sok inzulint adott be az elfogyasztott szénhidrátmennyiséghez képest.
• Teendők: a vércukorszint rendezése a cél. Ilyenkor gyorsan felszívódó cukrot – ideális esetben szőlőcukrot – kell enni vagy inni. A vércukor szint rendezése után 10-20 g lassan felszívódó szénhidrát elfogyasztása is szükséges, hogy a cukor hamar lecsengő hatása ne okozzon újabb hipoglikémiát.
• Cukorbeteg sose induljon el otthonról gyorsan felszívódó szénhidrátot tartalmazó élelmiszer nélkül.

A cukorbetegek étrendje egyéni, személyre szabott és az alkalmazott kezeléshez igazodik. Tanácsot szakemberektől célszerű elfogadni, hiszen azok tudnak személyre szóló lehetőségeket felkínálni!

Három csoportba sorolhatjuk az élelmiszereket, élelmi anyagokat, a szerint, hogy melyek fogyaszthatók szabadon illetve korlátozott mennyiségben és melyek
 nem fogyaszthatók.

1. csoport	Azok az élelmiszerek, amelyek a cukorbetegek számára kerülendők.	Répacukor méz, és az ezek felhasználásával készült ételek, termékek: lekvár, befőttek, csokoládé, cukorkák, sütemények, édes kekszek, nápolyi, üdítőitalok, cukrozott gyümölcslevek, szörpök, cukros péksütemények, cukrozott gabonapelyhek. C5
2. csoport	Azok az élelmiszerek tartoznak ide, amelyek csak mért mennyiségben, tehát korlátozottan fogyaszthatók	–        Gabonafélék, kenyerek, péksütemények: liszt, búzadara, rizs, gabonapelyhek és korpák, tésztafélék, kenyerek, kifli, zsemle, Abonett, teljes kiőrlésű Abonett,  Korpovit keksz, puffasztott rizs és búzaszelet (pl. Ham-lett), natúr müzli, kukoricapehely, zabpehely.
		–        Zöldségek, főzelékfélék: zöldborsó, zöldbab, sárgarépa, kukorica, szárazhüvelyesek (bab, borsó, lencse), burgonya, sütőtök.
		–        Gyümölcsök: alma, körte, narancs, cseresznye, meggy, kivi, eper, őszibarack, sárgabarack, nektarin, mandarin, gesztenye, görögdinnye, grapefruit, málna, ribiszke, szilva, olajos magvak. A banán, szőlő, ananász általában nem ajánlott, magas cukortartalommal rendelkezik, és magas vércukorszintet eredményez. Nem javasolt az aszalt gyümölcsök fogyasztása sem.
		–        Tej és tejtermékek: tej, joghurt, kefir, 0 %-os gyümölcsjoghurt.
3. csoport	Azok az élelmiszerek, amelyek korlátlan mennyiségben fogyaszthatók, persze figyelembe véve az egészséges táplálkozás szabályait.	–        Zöldségek, főzelékfélék: amelyek szénhidráttartalma nem haladja meg az 5 g / 100 g-ot: fejes saláta, paraj, gomba, uborka, retek, tök, zöldpaprika, sóska, brokkoli, karfiol, kelkáposzta, kínai kel, padlizsán, paradicsom, spárga.
		–        Tojás: heti 3-4 darabnál több nem javasolt.
		–        Zsiradékok: margarin, vaj, olaj.
		–        Tejtermékek: sajtok, túró, tejföl.
		–        Húsok, felvágottak: sovány húsokat, felvágottakat fogyasszunk: csirke, pulyka, hal, sovány sertés- és marhahúsrészek, zsírszegény felvágottak.